Az állattartási tevékenységünk a legkiemeltebb feladatunk. Ezen tevékenységünkben alakítjuk ki a hagyományos pásztoroló legeltetést, kijelöljük a legelőket, szakaszokra osztjuk, hogy állatainkat minél hosszabb és jobb körülmények között tudjuk a szabadban tartani, a 220 napos legeltetést általában április elején kezdjük és november közepén ér véget. Külön hangsúlyt fektetünk az itatóhelyek kialakítására, az itatásra használt vizeket laborvizsgálaton minősítettjük.

A szarvasmarha tartásnál nagy figyelmet fordítunk a nyomelemek bevitelére, ezt sózással érjük el, mert a marha szereti a sót ám szomjas lesz tőle, az ivástól viszont nő az éhsége.

A legelőn tartásunk lényege a minél természetesebb környezet kialakítása.

Az állattartás másik legfőbb feladata a tenyésztés megtervezése, azaz azon időpont, amikor a legdominánsabb, legjobb kondícióval és tulajdonsággal rendelkező egyedet (tenyészbika) örökítés céljából szabad vagy háromszerű pároztatással a tehenek közé hajtjuk, a kihajtás mellett társaságunknak ez az egyik leg meghatározóbb pillanata, hiszen ennek eredményét csak 10 hónap múlva tudjuk meg.

Az állattartást társaságunknál külön vezető felügyeli és irányítja, akinek mindennapos feladata az itatás és táplálás felügyelete, az állatok szemlézése.(kondíció vizsgálata), hogy így tudjuk garantálni a legjobb körülményeket amiből megszületik a magas minőségi tőkehús és az abból készülő kész termék.

Hagyományos legeltető állattartás

A legelőre való kihajtás napja hagyományosan április 24., Szent György napja volt, a sőréket (hízóra fogott marha) a legjobb legelőre hajtották, gyorsan el kellett érniük vágósúlyukat, hiszen augusztus 1-jén, Vasas Szent Péter napján már kezdődtek a vásárok. A gyors hízást a pásztorok sózással érték el, mert a marha szereti a sót, ám szomjas lesz tőle, az ivástól viszont nő az éhsége. Az állatok a késő tavasszal és nyáron így mintegy három hónap alatt elérték vágósúlyukat.

Modern szürkemarha tartás

A magyar szürke marha tartásának és takarmányozásának ma is legfontosabb eleme a legeltetés. Évente átlagosan 215 legeltetési nappal számolnak a tenyésztők, de ez erősen időjárásfüggő. A legeltetés általában az első hóig tart, s közben a marhák nem kapnak sem abrakot, sem más kiegészítést.
Egy szarvasmarhának a fű minőségétől függően 1-10 hektár területre van szüksége. Az itatást még ma is a gémeskutakból oldják meg. Az állatok vízigénye nyáron 50-100, télen 20-50 liter naponta.
Télen szénát, takarmányszalmát, kukoricaszárat kapnak. A szürke marhát tilos bármilyen ipari eredetű táppal, terméktakarmánnyal etetni, mert csak így biztosítható a teljes BSE-mentesség.

forrás: WIKIPÉDIA